| Bika-homlokú habokkal szalad |
| a part felé a tél-eleji tó |
| és fröccsen szét a sziklapart alatt, |
| akár öngyilkos pisztolytól az agy – |
| döreje kisvártatva hallható. |
|
| Bika-haragú tajtékkal rohan |
| a tél ellen a hiábavalóság; |
| ahányat dördül, annyi „hasztalan!” |
| De ő csak végzi örjöngve a dolgát, |
| mint a magányos szív, ha megcsúfolták. |
|
|