Meggyfák

Mint az arc, ha torkuk fojtják, vér futja el már a meggyfát, válik azonmód pirosra, fulladozik az egész fa. Elképzelem azt a torkot, amely tűri ezt a dolgot s azt a markot, mely kegyetlen jár az őszi szöllőskertben. Völgyből jövök, meg-megállok, elnézem a gyilkosságot. Megyek tovább, föl a hegynek, mint aki megmenekedhet. ltt is, ott is, egyre több van, piros fa a hegyoldalban. Fura vigasz, szörnyü álom, de gyönyörűnek találom.