Az őszi méhek arany kereke

Nyüzsögnek októberi méhek

sírra-való virágokon,

csont-sárgásokon, gyász-lilásokon.

Lopják a holtaktól a mézet.

Áttetsző-szőkén rajzanak serény

gőzgomolyként a terasz félkörén

a ház előtt, hol óramódra jár

két fa közül egy hosszú napsugár.

Forr – gazdag, büszke üst – a kis csapat.

De maga az üst is halad,

lassan, pontosan, mindig ott,

hova a ferde nap

arany pálcája lemutat

s egy talpalatnyi csöpp nyár föllobog,

kigyúl egy éden-fényü kis sziget!

Némán, lélekzetvisszafojtva gyüjtenek.

Elül is hideg, hátul is hideg,

halál, sötét.

Aranykerék –

aranykerékként boldogan bozsogva

gurulnak bokorról bokorra!