Hegyi erdőtűz

Kitört a tág tisztásra s ottan forgott egy lángragyúlt fenyő, mint bérházból – benzin ha robban – udvarra fut láng-űzte nő. Ott lobogott csak esze-vesztvén égő szoknyái foglyaképp. Az ég faláról függő festmény a messzi erdős hegyvidék. Kánikula és alkonyat van. Pörgő tűz-orsó most a fa. Majd táncos-lány; iszonyu tam-tam iramítja ide-oda. Akihez ér, az is tüzet vet; és kigyul attól is egy új. Füst-fátylas táncosok sietnek az erdőn keresztül-kasul. Szabály van, játék szinte abban, ahogy a pusztulás cikáz. Mérföldekre pattog a tam-tam: a rettenetes ropogás. Nincs gátja, fékje: hét határra világló szinpadon, tele jajjal, dühvel, ropog egy dráma- próba őrült kifejlete!