Büntetés

Beszámít vajon az is életünkbe, mikor az idő nem adott, de vett s háborút, börtönt, detektiveket küldött, sorsunkat mintegy mélyrehűtve? Beszámíthat-e az álmatlan ágyon töltött idő – meg a nappali rém- álmok éje? Hisz úgy volna helyén, aki károsult, kárpótlást találjon! Beszámít! Sőt – épp, mert annyira féltünk, hogy mint magunk nyammogtuk: „nem is éltünk!” – duplán beszámít; ezerszeresen! S nem könnyíti halálunk perce sem; sőt az, csak az! – tetemre-híva – büntet: tönkretettük egyetlen életünket!