Jelentés

Könnyű volt a patakokat leírni: azon frissiben csörögtek végig verseink lüktető ütemeiben. S a hegy, a rét – mit csak elért szavunk: megemberesedett.   De aztán salak Alpesek sívár hona következett. Bánya-környékek gyöptelen tája, a szürke, holdbeli. S bőrgyárak pokolban-eredt Styx-fekete csermelyei. Vöröstéglákból laktanyák, melyekből hirtelen konok, bolond órák ütéseként kivégző-sortűz ropogott.   A lét ezt hozta most. Bíbor füst s hamu szállt az ég helyett a szöllőkaróknál sürübb kémények országa felett.   Leirtuk ezt is. Mert hiszen most ezen át vonult a had, vezetve kutyát, gyermeket, cipelve egyre súlyosabb, fölösleges cók-mókokat.