Akinek udvarolnak

Örül a lány, bár űl, csak űl – termékeny hallgatás. Csak szája két sarka körűl pörög, tapsol, cikáz, ahogy a patakok örülnek, mikor kedvükre kanyarulnak, kacsintva visszatekerülnek; ahogy szellők örülnek annak, ha könnyen-lengő levelek készséges népe közt suhannak; maga sem tudja még, minek örül a hallgató leány – ahogy az átlátszó vizek örülnek sikamló halaknak.