Akinek udvarolnak

Örül a lány, bár űl, csak űl –
termékeny hallgatás.
Csak szája két sarka körűl
pörög, tapsol, cikáz,
ahogy a patakok örülnek,
mikor kedvükre kanyarulnak,
kacsintva visszatekerülnek;
ahogy szellők örülnek annak,
ha könnyen-lengő levelek
készséges népe közt suhannak;
maga sem tudja még, minek
örül a hallgató leány –
ahogy az átlátszó vizek
örülnek sikamló halaknak.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]