Kegyelem
| Nem ünnepek – a szerdák, péntekek: |
|
a legbárányibbak a nyájból |
| ügettek ki, hogy veled éljenek – |
|
| Férjhez mentél és ez is, az is meghalt. |
|
Azt hitted, egyedül maradtál. |
| És te hordoztad magadban az angyalt, |
|
| Szatyrod spárgával megkötött füle – |
|
Arcod búja, ahogy mosolyra váltott – |
| szét kellett volna dőlnie, |
|
e drótozása tartja a világot. |
|
| Üvegcserép, szerbtövis, sebeid! – csak |
| Talpad alatt nyüzsgött a csillag, |
|
|
|