Húgaid
Aki tíz éve voltál,
él – külön is – tudod?
A közelünkben bujkál.
Ő a te rejtelmes hugod.
Kit alig emlegetnek.
Nőtt neveletlenül.
Egy természetes gyermek –
Egy csak a sok közül!
Mert ki húsz éve voltál,
ő is – míg száll nehéz
szó köztünk – rámkukucskál
szemedből: idenézz!
Vonásaidban bujkál,
tagjaidban oson,
aki valaha voltál:
az mind-mind cinkosom.
Aki valaha voltál,
az mind ad egy jelet
s legyint és mosolyog már,
bármennyit szenvedett.
Azért is olyan jó veled.
Folyik a pusmogás,
a halk lány-nevetés.
Tele van a lakás –
akkor is, ha kimész.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]