E földön

Mégis csak a világot, a teljes földgolyót becézte tenyerem fiatal testeden, mégis csak a teremtést. A ragyás hold az égen, a Tejút szaharája karom gondolatának az se volt távoli, az se már idegen. Nem voltam nagyra azzal, hogy kétségbe eshettem isteni méretekben – Lett sejtelmem azon túl, túl a hideg határon, hova elme elérhet – Házat tudtam emelni asszonyi éghajlattal, csillagnál örökebb fénnyel ágyában, ablakában.