Hirszerzőim

Ujjaim tudtak igazán
mosolyogni, a melleden,
bizakodni, a tenyeredben,
hálálkodni a hátadon.
Ők tudtak megszüntetni engem,
gőgömnek és gyanúmnak foglyát,
hogy mégegyszer kisérletül
világraszülessünk ikernek.
Voltak szavak,
tekintetek, föllélekzések,
tették eléd multam, jövendőm.
De a jelent, a szívemet
ők adták át cserébe tisztán,
ujjaim, leghűbb szövetségeseim
megnemesülve arcodon.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]