A kis-székelyi erdőben

Éjszaka volt és rengeteg. Eltévedtem. És zavaromban, hogy mégiscsak tájékozódjam,   lehunytam fölös szememet. S egyszerre bent a homlokomban   az egész táj – a keresett   út-rendszer – megfényesedett. Gyerekkoromban kóboroltam.   Annyira, hogy fejem felett valami karácsonyfa is kigyúlt   hivogatóan, útjelzően. S egyszerre jövőm lett a múlt.   Álltam időtlen.   Otthonomban.