A kis-székelyi erdőben
|
Éjszaka volt és rengeteg. |
Eltévedtem. És zavaromban, |
hogy mégiscsak tájékozódjam, |
|
lehunytam fölös szememet. |
|
S egyszerre bent a homlokomban |
|
az egész táj – a keresett |
|
út-rendszer – megfényesedett. |
Gyerekkoromban kóboroltam. |
|
|
Annyira, hogy fejem felett |
valami karácsonyfa is kigyúlt |
|
S egyszerre jövőm lett a múlt. |
|
|
|