Az lett pokol, hogy volt mennyország! |
Kétségbe az ejt, volt remény! |
csak azért, merthogy volt magasság. |
|
Szárnyra vágytunk, ezért ma béna |
lábunk s vagyunk faron-csuszók. |
Mert himnuszra vártak a szók, |
torkunk talán örökre néma! |
|
De nincs mennyország! Hála isten! –: |
Pokol sincs hát! S e dupla nincsen, |
Rossz s Rosszabb e két pólusa |
|
valami új esélyt kinálhat… |
– mert zsákmány sincs – egymásra támad. |
|
|