Kárhozottak üdve

Megvolt a boldogság. Meg, ez. Ámulhatunk.

S rágyujthatunk.

Halandókká váltunk megint.

Kicserélhetjük észleleteink,

eznapi elveink

erről meg arról, még arról is: „meghalunk!”

vagyis, hogy mit rejt a jövő.

A még emberevő

szív, lám, no lám, szelid –

vad-odujából kileselkedik.

Össze is ismerkedhetünk hát egy kicsit,

amíg az édenkerti ős üzem

valami maradék

anyaga halkan tovább működik

testünk bűntelen rejtekeiben.

Míg összegyártanak a hormonok

egy kis isteni kedvet arra, hogy

testünket egymással falatva

égbe szálljunk egy ujabb pillanatra.