Termeszek
| Testem, mi voltaképp vagyok, |
| bensőm, a lényeg, nem akarja |
| látni sem a világot; arra |
| csupán két vaksi őrt hagyott. |
|
| Vért fröccsent, ha sebet kapok, |
| maltert kavar, futva tapasztja |
| a részt, melyen veszély zavarja |
|
| Milliárd sejtünk hajdanán |
| nyílt város népe volt talán |
| s még a végtelenig lebegtek. |
|
| De megtapasztalva a Rosszat, |
| termesz-várukba bezárkóztak |
| s már én sem tudom, kik lehetnek. |
|
|
|