Uj részegesek
Fekszem. Mi voltam? Egy szürrealista |
mozdonyok száguldoztak össze-vissza, |
|
épp elkerülve – vagy el se kerülve – |
az összeütközést, a végzetest. |
De lám minden tompulni kezd |
egy „végre-végre!” vízmélybe merülve. |
|
Hat már a mámor, mit e kor |
helyett mohóbban, mint a részeg |
|
– halál s szerelem ős-kínjai ellen – |
tőletek sürget – gyerünk, sebesebben! – |
hű csapláraink, gyógyszerészek! |
|
|
|