Mi lett az isten?¹

Mi lett az isten? Gyávaság és gyöngeség: eszünkbe venni, hogy ami vár, a puszta semmi, s a legsemmibb a túlvilág! A tévelygés, a megfutás, ő a vakságunk, butaságunk; s nem fényünk, nem útjelző lángunk – nem tűzhely, nem atyai ház! Az isten: az összeesés s a dühöngés, hogy ki akarta és rá a pityergés, a zagyva hogy múljék már a büntetés. Hatalma ekképpen örök affölött, kit megkönyörögtet. De engem úgy tört, mégse tört meg, mert én emlékezem s tűrök. Mert csak azért, hogy földre vert, nekem még nem bírám a törvény. Így várok, hitem senki-földjén, bármily fényhozót – lucifert!