Megyek az utcán, a villasoron, |
tűzvész dühe csap ki az ablakokon. |
Láng a szobákban? Nem! Nem. Csak a ház |
előtt a sok kis kert lett lobogás. |
Rózsa, futó rózsával teli ág |
lángol ki a kertek rácsain át, |
lángnyelvek, vagy arcok, kivörösödött |
orcák, piros öklök a rudak között, |
föllázadt, megannyi véres-szemü rab |
karja csavarja a rácsrudakat, |
némán, beleadva minden erőt, |
hogy csak a szín, az a lángszin üvölt, |
mennyi kitátott száju virág, |
mennyi pecek-feszitette ajak |
a májusi ég tág boltja alatt – |
megyek az utcán megkötözött |
eszelősök cella-sora között |
s viszem a – már nem fiatalon – |
viszem a szivemben vad tavaszom. |
|