Kutyahang

Két vakkanás: vau, vau s abból egy hosszú tululu; minél hosszabb és minél búsabb, csak annál fülsértőbb és csúfabb   és biztatóbb, csukjam be már az ablakot. Nem finomul a kutyahang, kezdődjék százszor újolag, ének abból nem lesz soha,   nincsen csoda; végzet van, nem lágyitható törvény: – predesztináció! Szólván is oly hiába szól, mint a pokol bugyraiból   a fájdalom; mint kínai ima-malom, rózsafüzér, kereplő, cseppre-csepp, amely nem vájja a követ! Vau, vau, tululu-lú, be szomorú, be keserű, hogy minél hosszabb s búsabb,   csak annál csúfabb a jaj és annál emberibb a düh   és istenibb a jog becsukni ajtót, ablakot!