Madarak

Gyermekkorom egyedüli vezetői s bátoritói („Neki csak!”), látóhatárom telerajzolói   absztrakt vonalak   százezreivel: madarak,   örök-fiatal madarak, légvételem megtágitói, („Föl! Légy szabad! Még szabadabb!”) tekintetem tornásztatói („Tovább, az ég alatt!”) Olvasom gyorsirástokat.   Szivembe üt ma is a villámló betük   minden sora („Vállald magad! Vállald magad!”) Mindent értettem valaha –   Hű ujjaimban   még itt feszül a szárnycsapás, hogy odaírjam nagy táblátokra végleges válaszul, végrendeletül: „Föl, föl, föl, csak úgy érdemes!”