A panasz vigasza
|
Lajtha László emlékének
| Fröcskölve végső csöppjeit, |
| úgy merült ki e nagy zene, |
| ahogy – mert nem fagy be sebe – |
|
| égre köpve, hogy nincs remény |
| és sose lesz a földtekén, |
| úgy halt el ez a büszke jaj, |
|
| oly győztesen, ez a sikoly, |
| hogy jó és szép: soha, sehol! |
| hogy kár a dal is: nincs vigasz! |
|
| – úgy ért végére ez a zord |
| zengés: véget értünk mi is, kifolyt |
| belőlünk minden csöpp panasz! |
|
|
|