Éva

Mint Ádám azt a bordát,   akiből Éva lett, hordok egy titkos mátkát   egy félelmes szüzet: halálomat – a leghűbb –   érzékibb szeretőt, a legjobb baj-csitítót   és bú-feledtetőt. Nem igaz, hogy magány vár!   Eszmél bennem a társ. Készül egy minden násznál   teljesebb ősi nász. Eszmél, ki még csak részem,   s tétován ad jelet, betölti majd egészen,   amiért küldetett. Testemből egy nő teste   lép ki – karjába vesz. Rettentő csoda lesz, de   éppoly természetes.