Öngyilkos
Mint önzésébe tébolyult fiú, |
aki megölné apját csakhogy őt |
vegyék végre már komolyan: hiú |
szellemem romlott fajzása, a gőg, |
ezt tette velem, de ő meg is ölt. |
|
Ő akart élni; ha kell, ellenem. |
Elestem. De te, mikor testemen |
átléptél végre, szegény hiúságom, |
meddig éltél még, árva gyermekem? |
|
Ezen a csupa-szinjátszás világon. |
|
|
|