A tárgyakkal
A tárgyakkal maradtam. Vélük |
szólok végül, ha még beszélek. |
Hang nélkül rajtuk át eresztem |
|
Halandó hetven-nyolcvan évig |
nem növi ki az álnokságot. |
Nyíltan szóltok tízezer évvel |
bölccsé érett fejszék, lapátok. |
|
Megköszönöm a szivességet, |
amit e zord bolygón találok, |
|
a kéznyujtást, amit fűrészek, |
kancsók és kilincsek, kináltok. |
|
|
|