Napanya
A szén s fa művi melege után, |
amelyet, akár kenyerünket, |
verejték árán keresünk meg, |
de jó megint ez a nem mostohán |
|
mért meleg, ez a tőgy-meleg, ez a |
tej-meleg, mit az újra-gyúlt Nap |
központi hőfűtése csurgat |
|
mely így jő, így csőstül belénk! |
|
Úgy átjár, olyan kegyelem, |
hogy nem hiszem, hogy ne legyen |
valahol egy örök szülénk! |
|
|
|