Napanya
| A szén s fa művi melege után, |
| amelyet, akár kenyerünket, |
| verejték árán keresünk meg, |
| de jó megint ez a nem mostohán |
|
| mért meleg, ez a tőgy-meleg, ez a |
| tej-meleg, mit az újra-gyúlt Nap |
| központi hőfűtése csurgat |
|
| mely így jő, így csőstül belénk! |
|
| Úgy átjár, olyan kegyelem, |
| hogy nem hiszem, hogy ne legyen |
| valahol egy örök szülénk! |
|
|
|