Hajnal, április, depresszió

Ő kelt megint – ki más lehet? – napi kosztjáért, ölni készen   kiéhezett sárkányom, kétségbeesésem. * De az esőszag? s a – madárbeszéd! Ki se kell nyitnom már szemem: odakint megint csupa kék, csupa zöld, csupa fehér selymesen gyűlik, tizenhétévesen, susog, tipeg a türelmetlen táncterem, a húr-hangoló kikelet.