A dal irányában

Szél s hó s a tó! Balra hajolnak   a jegenyék. Új szél sziszeg: most jobbra dőlnek. Mint a csónak   himbál az üres félsziget. És újra balra s újra jobbra.   Dülöngő árbocok a fák. Nagy messziről leng lámpa, kocsma,   matrózdal, Bordeaux, ifjuság.   S ráz főt a hófüggönyön át. Hó fönt, hó lent, hófehér hajnal ingó tenger-tetején haladok, próbálgatom másnapos ajkkal,   mit a zenekar harsogott. Szél s hó, hó! Hosszú gyöngyházfényü gubancban arcba-vágó női haj, ki-kirántja gyors bontófésü,   türelmetlen már a vihar. Tavasz? Tavasz! – ingerült, csél-csap ezért a szél és ing ide-oda –: ingjon akármi – Kapitány! – csak   tovább, tovább, hisz volt hova!