Szigorú tél

Derülsz, oh téli ég? Hiába! Fáj a napfény is, a derű. A lombtalan kert csupa szálka. A vidék sündisznószerű. Vágyódva léptem ki a tájba. S a szemek is – megannyi tű! A hírek: mérgezett hegyű nyilak, lesben, prédára várva. Döfi a nap a pocsolyák jegéről gyémánt szuronyát. Tündöklés minden és veszély. Sehol egy folt.   Nincs védelem. Semmi sem oly könyörtelen,   mint a fehér.