Hideg ház1

Visszaböffenti a füstöt a kályha.
 
Tigrisetetés a tűzrakás.
 
Elvadult ősz óta a nyári ház.
Nem kezesedik meg egy éjszakára.
Lavor –: jég, egyre! Bár a tűz nyerítve
 
száguld már – falból, ágy felől,
 
székből, kendőből a tél dühe dől,
a zord szoba nem enyhül: nem törik be.
Izzó bádogcső alatt, minden eszközt
 
önző fagyában hagyva, hontalan
 
forgok, bőszítve s megvetve magam –
Így forogtam, így aljukig-jég szivek közt!
Egy életen át! Pfuj! Hány próba! Mennyi
 
vágy, lobogni! Hány aljig-buta fagy!
 
Meddig még? Magamat
 
kellene lángra vetni!
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]