| Visszaböffenti a füstöt a kályha. |
|
Elvadult ősz óta a nyári ház. |
| Nem kezesedik meg egy éjszakára. |
|
| Lavor –: jég, egyre! Bár a tűz nyerítve |
|
száguld már – falból, ágy felől, |
|
székből, kendőből a tél dühe dől, |
| a zord szoba nem enyhül: nem törik be. |
|
| Izzó bádogcső alatt, minden eszközt |
|
önző fagyában hagyva, hontalan |
|
forgok, bőszítve s megvetve magam – |
| Így forogtam, így aljukig-jég szivek közt! |
|
| Egy életen át! Pfuj! Hány próba! Mennyi |
|
vágy, lobogni! Hány aljig-buta fagy! |
|
|