Napfény az íróasztalon
Fűtött szobába süt – milyen |
s tenyérbe fogja arcomat; |
|
tesz-vesz, hasznosítja magát! |
Mosolygok, szememet kumom, |
|
ő is, az öreg Nap! Dagadt, |
küld ily angyali csókokat? |
|
Fát vet szét isten-hidege!
|
Koppanva hull le a veréb! |
ide vágy ő is, hol tüz ég! |
|
ellen mit érhet!?… Így van ez: |
csak itt van, hol – fölösleges! |
|
fejem neki nyújtom: becézd! |
|
Beh rossz asszony, beh céda vagy, |
teremtő – nőnemü – Meleg! |
De te vagy az élet, de hadd, |
|
|
|