Hasznos akarat
|
„Legyen a költő hasznos akarat!”
Sz. L.
|
| Rácegresen tisztelik az irót; |
| mint holmi föllebviteli birót. |
|
| Ha minden szó esik már hasztalan –: |
| „A vers – gondolják –, az még hátra van. |
|
| A Múzsa!” – ha épp nem is ezt a szót |
| használják, körülfogván az irót. |
|
| Tisztelik a verset Rácegresen; |
| attól várják, hogy villanyuk legyen. |
|
| Úgy várják, de úgy, hogy – ha az segít – |
| a filológiát is tisztelik. |
|
| Írtak ez ügyben tízszer is! …„De tán, |
| ha te is írnál valamit, Gyulánk…” |
|
| Verset vagy prózát, zordat vagy simát, |
| mindegy, akár egy sorstragédiát. |
|
| Út is, de főleg villany kellene. |
|
| „Legyen a költő hasznos akarat…” |
|
| – Mi az megírni néked? De nekünk!… |
| Egy hang: – Napunk lenne! Más (így): – Egünk! |
|
| Mindegy nekik forma és külalak, |
| a lényeget, azt harcolja ki csak. |
|
| – Hatvan fadúc meg tudná oldani!… |
| – S mi minden lenne itt! Lányhang: – Mozi! |
|
| – Ha ezt meg tudnád írni, te! De úgy |
| hogy Szekszárdig följusson a szavunk! |
|
| „Legyen a költő hasznos akarat…” |
| Azt gondolom, hogy itt a pillanat. |
|
| Dics, bér, babér – rég tudom én, mit ér! |
| Az ér valamit vers, mely földet ér. |
|
| Gyökeret ereszt és gyümölcsöt ad – |
| Adjon, ha lehet, minél hamarabb! |
|
|
|