Vasalás
Fordult, farolt, előre tört. |
|
Árasztott friss, ózon-lehű |
|
Jó volt nagyszombat délután |
inni egy korty koma italt, |
nézni, mit a nagy lány vasalt. |
|
A szoknyát, a sok suhogót, |
az alább s alább simulót, |
csipkéje csillan csak elő. |
|
hintett a beszédes leány. |
Nem volt más gondja igazán. |
|
Készen a szoknyák kereken |
függtek gerenda-szegeken. |
Ültünk, legények, hallgatag, |
|
Vetni csak pillantást oda! |
mit bűnös el nem ér soha. |
|
a rejtelem, az üdv honol? |
|
Napnál is tisztább messzi láng |
oly ős heve tűzött le ránk, |
oly tilos fény, mely – oly titok – |
|
Beszélt, beszélt a nagyleány. |
ránkfüggesztette szűz szemét. |
Akkor se tudtam, mit beszélt. |
|
s fröcskölt megint papmód vizet – |
egy csöppet rám is röpitett. |
|
Ding-dong-dung! – csöngött a fülem. |
Harangok zúgtak szüntelen. |
Erre emlékszem. Ment a nép, |
hogy föltámassza istenét. |
|
|
|