Szerszámnyelek
Elmereng puha tenyerem
a sok-sok kézszorítás-
csiszolta kapanyeleken.
Hasonlók, mégis mind más.
Emlékezni tudó kezem
elréved egy-egy ódon,
már fényes kalapácsnyelen.
Jólesik kézbefognom.
Mint mások paripák nyakát,
érintgetem úgy őket.
Kedvet ad ez a simaság.
Vaj kinél nevelődtek?
Hogy esik velük a dolog?
Vannak nyersek s „kiértek”
mint a pipák. Szófogadók,
monogámok, ledérek.
Keze alatt vaj kinek is
alakult jellemük ki?
Bizonyos vagyok, vele is
el tudnék társalogni.
Hány okos mozdulat esett
velük? Hány munka lett kész?
S lett tőlük egyre teljesebb
az emberi Teremtés!
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]