Hópelyhek éjszaka
| Kisüt a fény a kertbe. Látod? A hópehelyrajok! |
| – Akár az éji lepkék nyáron a mécs felé! |
| Kitárhatod – nem jönnek be – az ablakot. |
| Halálé az a nyüzsgés ott, nem az életé. |
|
| Mi gondoljuk csak – telhetetlenül – |
| hogy lét-világunkon túl is lehet |
| jaj s gyötrelem – az életen kivül! – |
| Hogy szenvednek ők is, az elemek. |
|
| S hogy tán a bőgő vizek, viharok |
| kínja még a mienknél is nagyobb: |
| a lélektől, mely sírva visszatér |
|
| anyag anyjához-apjához… Ne félj! |
| Ha meghalunk, az mindent befejez. |
|
|
|