Szállong a hó

A kövesút már hófehér. De a szántó még szinte szurkos. Meglátni, merre megy a tél a békén füstölgő falukhoz. Fehér a villanyhuzal is, mely jobbra-balra kifeszítve az útról a tanyákba visz – Azon is most a tél siet be. Az őszi vetést átszelő ösvény is fehéren világol. Messzibb egy boglya, nádtető – méri magát velük a távol. Még csak a ritkás, a merész, az előörs hópelyhek szállnak. De látni máris az egész térkép-tervét a támadásnak!