Utolsó otthon

Vágyom hazaérkezni éjszaka egy piréneusi kis faluba; hosszu nevében annyi szent meg x, hogy tőle föllebb már posta se visz; hogy föllebb tán már csak a csillagok havasi birkanyája csavarog. „Ki az?” – nyit ajtót anyám, nagyanyám, ölelnek, kérdezgetnek, katalán nyelven persze vagy baszkul s én is úgy felelem, fáradságos volt az út, de másképp semmi ujság, megvagyok, örülök, hogy hazait ehetem- ihatom s végre – régi helyemen – feledtető nagy álmot alhatok!