A naphoz

Lehullsz, arany nap! Vagy dehogyis te hullsz.
Mi fordulunk el tőled! A Föld rohan
 
szédült körhintáján velünk! Mi
 
távolodunk, repülünk – riadtan
tekintve hátra, mint kanyarokban az
expressz-vonatból, Rád, aki ott lobogsz
 
most is, ahol tavaly s tiz éve,
 
így bizonyítva, beh szűk is a kör,
melyben mi forgunk, egyre vadabbul e
kis sárkorongon, míg csak a gyorsuló
 
keringés vad centrifugája
 
arról is a hideg űrbe nem lök.
…Fogózzatok jól össze, tekintsetek
egymás szemébe, hű szeretők, a vég
 
percéig bámulva – s köszönve! –
 
amiben éltetek itt, a mennyet.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]