A naphoz

Lehullsz, arany nap! Vagy dehogyis te hullsz. Mi fordulunk el tőled! A Föld rohan   szédült körhintáján velünk! Mi   távolodunk, repülünk – riadtan tekintve hátra, mint kanyarokban az expressz-vonatból, Rád, aki ott lobogsz   most is, ahol tavaly s tiz éve,   így bizonyítva, beh szűk is a kör, melyben mi forgunk, egyre vadabbul e kis sárkorongon, míg csak a gyorsuló   keringés vad centrifugája   arról is a hideg űrbe nem lök. …Fogózzatok jól össze, tekintsetek egymás szemébe, hű szeretők, a vég   percéig bámulva – s köszönve! –   amiben éltetek itt, a mennyet.