Nyárutó, pókok

Elmentek a sasok, a vércsék. Némák, de fénylők még a lombok. Most szövik országlásuk össze   a pókok. Frissen szerelt villanyhuzalként feszülnek s már-már húsba vágnak és ág és ág közt szinte pengenek   a szálak. Fényből szőtt csipke, özönével (háló- s kosárfenék-alakban) csillan föl s tűnik el köröttünk   a napban. Beh gyönyörű s be undorító e selyemszálak s szögesdrótok frontvonala, mellyel az ősz vár   s a pókok. Bámulom a szép csapda-rendszert, de borzongva nyúlok a számhoz, s törlöm, mivel az ősz nagy ökle   benyáloz.