Szeles éj

Fönt ime kész

megint a csillagos nagy éj,

az ismerős.

Valahol egy hű tiszta kéz

méri már, mit adott az ősz.

Ne félj.

Nem látom, de hallom, hogy forgolódik,

kutat az árkokban a szél:

leljen valami neki-jó holmit.

Kezemben a vak istálló-lámpa

kilobbant lángja

most száll a

csillagok közé a láng-másvilágba.