Csillaghullás
Oda lett hát ez a nyár is. |
Hull a csillag – úgy zuhan le, |
ahogy csüggedt kéz legyint. |
|
Kőasztal, bor, kora este, |
csak a sorsa-únta csillag |
üt sziven, ahogy legyint, |
|
s leejtődik, hosszu ivben. – |
Abban a nagy legyintésben |
benne az is, hogy: ne kérdd. |
|
Este csillag, nappal csüggedt |
|
gond, vivódás, kéj – mit ért? |
|
feleletül téged nyujt föl |
– félméterre! – vén karom, – |
|
|
|