Tisztítótűz
| Füst húz hosszan a beton-úton át; |
| égetik már a krumpliföld gazát. |
| Ahány kupac, küld kék füst-patakot; |
| fanyar illatu estben ballagok. |
|
| Lépek át füstszalagot hallgatag, |
| ötödiket már vagy hatodikat, |
| füstöltetem magam, mint kolera- |
| gyanús vidékek régi vándora. |
|
| Füstöltetem magam, mint aki rég |
| kín-vállalással üzte ördögét. |
| Pokol-rőt ég alatt törlöm szemem; |
| könnyem pörög, de nem könnyebbedem. |
|
| Honnan jövök, micsoda fertező |
| vidékké válsz mindig, oh mult idő? |
| Az ablakon át mily Gonosz nyomúl, |
| honnan az ajtón kifutott az Úr? |
|
| Mit tudom! Vágyam van csak, hogy hidon, |
| kapun, próbán átjussak, gyógyitón, |
| vállalva nem ily könnyü könnyeket – |
| kín veritékeit, vércsöppeket! |
|
| Jó volna véresen bár, üszkösön |
| keresztültörni valami tüzön, |
| tisztitón, valami jó Hatalom |
| kemény kúráján, piros parazson. |
|
| S meghallani bár csonttörő bajok |
| között valami magyarázatot, |
| szóra birván az Okozót magát, |
| bárhogy, bár önnön jajaimon át, |
|
| úgy, ahogy a megcsigázott fogoly |
| ajkával mindig vallatója szól, |
| ahogy a meggyötrött szavain át |
| mindig a biró födi föl magát! |
|
| …Lángban a fák, a bokrok; csupa hév |
| s izzás a táj: kigyult megint az év! |
| Életem izzó őszén haladok, |
| a legnagyobb próbán, mi várhatott. |
|
| Vár immár tűznél, víznél, Belzebúb |
| próbáinál szigorúbb próbaút, |
| mely, ha felold, ha nem, így is, ugy is |
| vétkesnek mond ki: pusztulásba visz! |
|
| S ismerős közé többé nem bocsát, |
| hogy fölmutassam szivem igazát. |
| Fura biróság, mely pusztán azért |
| büntet – halállal! – mert vádlottja élt! |
|
|
|