Szűz

Miért kivánok gyermeket   tőle? Ahogy megláttam, belém költözött,   fölbolygatott. Amikor még kisújja sem   érinthetett, már ittjárt bennem föl-alá,   itt énekelt, mint egy üres lakásban, egy   fenyves csucsán, úgy zengett – rögtön odalett   csönd és magány. Micsoda neveletlen egy   kiránduló! Betöltött minden csöpp helyet   a nótaszó. Önkéntelen, mint a kacaj,   mint a sirás, fut szerveimben ő, csak ő,   ő, senki más. De épp, mert minden porcikám   érte repes, szeretnék lenni ujra már   tiszta, üres. Kitépném magamból, akár   a gazt – de nem, de félek, oly mély gyökerü,   elvérezem. Mert nem kell, nem kellhet, ha igy   kell már nekem! Szeretném rabul ejteni,   hogy kitegyem! Szeretném kitaszitani   s megtartani, szeretném bajban látni és   megvédeni. Szeretném átölelni s szét-   szakitani. Iszonyu kényszer, ördögi   és isteni. Ezért kell, érte s magamért,   szülnöm neki.