Ördögűzés

Ástam, esőben, csüggeteg kedéllyel egész nap – vasárnap – rángattam csomóit a sárnak, nem kiméltem a testemet   és most, hogy már pihenhetek lemosva és átadva fáradt tagjaim a hűs tiszta ágynak s szinte súlytalan heverek: jön ujra gond, kín, vád, kétely, a lélek dúvadjai – de láncon, mint a véreb nem marva, csak – palánk mögött – a lécet; tajtékozhatnak – varázskörbe zártan kezdek aludni, szenvedve, de bátran,   izomlázam páncélzatában!