Paraszt zárdisták
| Én ismertem a falusi zárdistát, |
| ki leányként is nyaranta mezitláb |
| hányta a trágyát, apja s bátyjai |
| fültanujaként és csak ősz felé vett |
| bőrcipőt, skapulárét, Szent-Szűz érmet |
| s lett ujra bennlakó, túl a hegyen, |
| Tolnán, Regölyben, vagy Pincehelyen. |
| párban vonulni negyven-negyvenöt |
| lánytársával vasárnap misére, |
| a frissen söpört utcán, földre nézve, |
| hogy rosszra egy tekintet ne kisértse; |
| kezében olvasója gyöngy-füzére – |
| kinyúló keze paraszti vörös volt, |
| s igy – egybekulcsolódva – oly erős volt, |
| hogy azt éreztem, egy bikát megöl. |
|
|