Elmaradók
Egy-egy jópajtást, pályatársat, |
hogy földbe tettünk – elmenőben |
megnéztünk egy-egy régi sírt is |
|
Mint pinceszerből jőve, este, |
|
Egyre kevesebb lett, akikkel |
a temető-kapun kiléptünk. |
|
S most ugy érzem, csak elidőztek, |
csak – szóra szó – ott alkonyultak, |
hogy végül is ott éjszakáztak |
a régi holtaknál az ujak. |
|
|
|