Átváltozott leány
futkosott félvadon, ahogy mi. |
S elkezdett egyszer csak szeme |
|
ahogy utánunk átszökelte – |
|
Táncolt, nem sejtve, hogy |
mint lappangó, baljós betegség |
|
torkossággal még – hogy lenyalta: |
|
költött; mindnek hősnője ő lett. |
S egyszer csak nem jött ki közénk |
|
morgó zongora fogta fogva. |
Ha kijött is – már nem felelt |
|
s halk trágár kamasz-szó követte; |
így ment egy más égtájba át |
|
|
|