Királyi hála
Munkából jövet a Kaposvíz mellett |
a summáslányok margarétát szedtek |
s fönnen fecsegtek, nem gyanítva, hogy |
a Kaposon át mindent hallhatok; |
|
épp a hunyó nap nagy pénze előtt |
fecsegtek olyan szív-melengetőt |
(egy diákról, ki előző napon |
jött meg a tejszállító fogaton…) |
|
hogy mindmáig az aranylón bukó nap |
érmén dombormű-remekként ragyognak. |
|
|
|