Négy ifju lánnyal…

Négy ifju lánnyal van tele   szinig a nyári lak. Boldog: reggeltől estig hangot ad kés, villa, bögre, tál – tál csengő cserepe! Szék tör tréfául, ablak jót kacag   kiköpve üvegét.   Herseg, ropog a lét, mint friss retek fehér fogak alatt. Négy ifju hölggyel van szinig   tele a nyári ház.   Mintha csiklandtatás járná falait; egyre fölsivít. Szél s napsütés kint s madarak s vidám   szárnyon ilyen szavak:   cosinus! – de milyen szabad, sulytalan minden a vizsgák után! És két fiú-név közt: metodika és Braque! s Hemingway (fölényesen) és   hol megrovás, hol sürgetés hangján: Tuli! Pálci! Ági! Ika! Lépcső s emelet döng életerős   zajjal: használtatik!   Cikáz hol ott, hol itt nem más: víg fecske-raj, gyors falka őz, sőt halcsapat (az ablakokon át!)   gyors fickándozással ki-be – övék   a kert, a part, a tó, az ég, a jelen, a jövő, a teljes-egy világ! Szívemig érzem, milyen jó, ha jár s lám   jól jár egy óraszerkezet – pörög, forog minden kis kerekével az örök   emberi-nemzet, a remek csinálmány!