Zápor után

Már nem esik. De a sürü cserjésben még az út bajos. Minden levél gyémánttüzü fülönfüggőkkel ingadoz. A bokrokon ahány a csöpp, annyi a szivárvány. Libeg, vakit – a völgyben gőzölög – még önmagáé a liget. Tízholdas ékszer kirakat. Az ember, az állat s madár rombolja, ha érinti csak. Nem járja más: a napsugár. Meg egy kis szél, oly enyhe, hogy csak a levél leng, nem az ág. Mily szép volt, arra gondolok, a szűziség, az ifjuság.