Nyáréji kert

 
Akár a lét
a diófák boltíve pincesötét.
 
De itt e hatalmasra nőtt
 
mandulafa lombja között
 
átragyog az éjféli ég
 
a csillaggal tömött.
A mandulafa, a legöregebb,
 
ím csillagot gyümölcsözött.
 
Az értelem
 
megválthatatlan, de örül a szem.
 
Nem volt még soha közelebb
s tán nem is lesz ily kéz-közelben soha már
 
a végtelen,
 
a megbékélt halál.
 
A karácsonyfa-fénnyel olykor
 
idáig villogó gyerekkor.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]